A párásodás oka
A fizikai törvényszerűségek alapján mondhatjuk, hogy a levegő a hőmérsékletétől függő mennyiségű vízgőzt tartalmazhat gőz (pára) formájában. Ha a levegő az adott hőmérsékletének megfelelő maximális vízgőzmennyiséget tartalmazza, akkor telített állapot áll elő, ez a 100%-os relatív páratartalom, ekkor páralecsapódás történik.
Pl. a 20 °C-os levegő 8,65 g/m3 vízgőzt tartalmazva 50% relatív páratartalmú, ha ezt lehűtjük 9,3 °C-ra, akkor ugyanezzel a 8,65 g/m3 páratartalommal elérjük a telített, 100 %-os relatív páratartalmat, páralecsapódás keletkezik. (A 20 °C-os levegő 17,3 g/m3 vízgőzttartalmazhat, azzal 100%-os a relatív nedvességtartalma.)
Az ablak belső felületén, akár a kereten, akár az üvegezésen, a leghidegebb pontokon indul el a páralecsapódás, annak környezetében ugyanis a levegő messze a belső szobahőmérséklet, pl. 20 °C alatt van, tehát ott a fentiek alapján a relatív páratartalom is megnőtt. A leggyakoribb párásodási hely "U" alakban, a hőszigetelő üveg alsó éle mentén van, ugyanis ott a jó hővezető képességű távtartó miatt az él hőmérséklete alacsonyabb, mint egyébként a tábla közepén, ill. az alsó élen az üvegléc felett a szellőzés, légmozgás is gyenge.
Pl. külső -10 °C-os hőmérséklet esetén a gáztöltésű, lágybevonatos üveg (Ug=1,1 W/m2K) belső alsó élének látszó felülete az üvegbeszorító léc mellett a normál távtartó miatt 7 °C-ra lehűl, az előbbi 8,65 g/m3 vízgőztartalmú üvegünk az alsó élen már régen (már 9,3 °C-tól kezdődően) le is párásodott, holott az üvegtábla a közepén még 15,5 °C-os, tehát ott még nem párásodik.
Az üveggyártók már kifejlesztették a normál alumínium távtartóknál rosszabb hővezetésű műanyag, ill. nemesacél távtartókat, amelyekkel a kerületi rész nem hűl le a távtartó jó hővezetése miatt, ezek a megoldások azonban még nem terjedtek el, ill. egyelőre drágábbak. A fenti Ug=1,1 W/m2K hőszigetelő üveg éle műanyag távtartóval már csak 10,3 °C-ra hűl le -10 °C külső hőmérséklet esetén.
Nem elég tehát csupán az üveg "U" értéke alapján kombinálni, az üveg éle jóval hidegebb télen, mint a tábla közepe. Ha már az üvegtábla közepén is párásodás lép fel, akkor már nagy a baj. Vagy az üveg nem elég jó hőszigetelésű (nem a megrendelésnek megfelelő), vagy a belső térben igen magas a páratartalom. Természetesen az alacsonyabb "U" értékkel rendelkező üvegbelső felülete azonos külső hőmérséklet esetén magasabb, mint a gyengébb hőszigetelésűé. A belső tér magas páratartalma növeli a páralecsapódás gyakoriságát.
Intenzív páraképződést és ezzel a relatív páratartalom növekedését okozza pl. a konyhában a főzés, a lakásban a ruhaszárítás, fürdőszobában a zuhanyozás, fürdés, de pl. zárt hálószobában a bent alvó emberek kilégzése is igen jelentős. Önmagában a virágok, növények nem jelentenek nagy párakibocsátást, de a sok virág, az öntözés miatt, esetleg a növényháznak használt télikert már jelentős párakibocsátó lehet. Külön cikket érdemelne, hogy pl. az építkezés során milyen nedvességhatások érik a ki nem száradt falazatból, aljzatból az idejekorán beépítettablakot, ahol még a legjobb hőszigetelésű üvegezésen is csurog a pára, görbülnek az alkatrészek, bedagadnak a szárnyak.